AZ EGYKORI UTÁSZLAKTANYA (MA AZ SZTE JGYPK TESTNEVELÉS- ÉS SPORTTUDOMÁNYI INTÉZETE)
Képek forrása: saját felvétel
Rövid leírás
A császári és királyi 14., majd 1912-től 7. utászzászlóalj a Monarchia fontos műszaki alakulata volt. A Temesvárról Szegedre helyezett egység számára 1897–1898 között épült fel a Hattyas sori laktanya Tóth Mihály tervei alapján. Az utászok hidakat, lövészárkokat és erődítéseket építettek, utakat és vasutakat állítottak helyre, valamint robbantási feladatokat végeztek, gyakran közvetlen frontszolgálatban. A szegedi alakulat a galíciai és balkáni frontokon is szolgált. A laktanya az 1990-es évekig katonai célokat szolgált, ma a Szegedi Tudományegyetem használja.
Részletes leírás
A császári és királyi 14. utászzászlóalj a Monarchia műszaki csapatainak egyik jelentős alakulata volt, amelyet 1893-ban helyeztek át Temesvárról a Tisza partjára. Tóth Mihály tervei alapján néhány évvel később, 1897 és 1898 között felépült korszerű laktanyájuk a Hattyas soron. A zászlóalj századai közül négy Szegeden, egy pedig a bosznia-hercegovinai Višegradban állomásozott. Kiegészítési területe Szeged környéke és a Tisza vidéke volt.
Az utászok a hadsereg speciálisan képzett műszaki katonái voltak, akik nélkülözhetetlen szerepet játszottak, és játszanak ma is a modern hadviselésben. Feladataik közé tartozott a lövészárkok, erődítések és fedezékek építése, hidak és átkelőhelyek létesítése, valamint utak és vasútvonalak helyreállítása. Emellett robbantási munkálatokat is végeztek, aknákat telepítettek vagy hatástalanítottak. Munkájuk gyakran közvetlen életveszéllyel járt, hiszen sokszor az első vonalak közelében, ellenséges tűz alatt dolgoztak.
1912-ben a Monarchia hadseregében átszervezés történt, amelynek során a 14. utászzászlóaljat 7. utászzászlóaljjá nevezték át. Bár a megnevezés megváltozott, az alakulat személyi állományának jelentős része továbbra is szegedi kötődésű maradt.
A szegedi alakulat katonái több frontszakaszon is szolgáltak, elsősorban a galíciai és balkáni hadszíntereken. Feladataik közé tartozott a védelmi rendszerek kiépítése, a lövészárok-hálózatok fenntartása, valamint a támadó hadműveletek műszaki előkészítése. Gyakran építettek akadályrendszereket, például szögesdrótokat és különféle csapdákat, illetve robbantásokat hajtottak végre stratégiai célok érdekében. Munkájuk alapvetően meghatározta a fronton harcoló gyalogos egységek lehetőségeit, hiszen nélkülük sem a védekezés, sem a támadás nem lett volna hatékony.
A szegedi utászzászlóalj nemcsak katonai, hanem helyi szempontból is jelentős volt. A Hattyas sori laktanya hosszú időn át meghatározó része maradt a város életének, és az itt szolgáló katonák közvetve hozzájárultak Szeged fejlődéséhez is. A laktanya helyének megválasztása is kitűnő volt, hiszen a pesti és temesvári vasútvonal is ezen a területen húzódott, illetve a Tisza is közel volt, így praktikusnak bizonyult, hogy gyakorlóterületként a Boszorkányszigetet használták.
A laktanyaépület az 1990-es évek közepéig katonai célokat szolgált. Napjainkban a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kara, illetve az egyetemi sportcentrum használja az épületegyüttest és a területet.
Források:
Szolnoki Zoltán, Tóth István: Szeged épített katonai öröksége, 1867–1918. HM Zrínyi Nonprofit Kft. – Zrínyi Kiadó, 2025.
Honvéd Altiszti Folyóirat, 2020/2.
Helyszín
Cím: Szeged, Hattyas sor 10.
Szélesség: 46.23640787
Hosszúság: 20.13879831