Szegeden 1884-ben létesült a Szegedi m. kir. Bábaképző Intézet, amelyhez szülészeti és nőgyógyászati „kóroda” is kapcsolódott. Felszereltsége országos színvonalú volt. Az intézet vezetésével dr. Mann Jakabot bízták meg. Előterjesztésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezte, hogy 1890. január 1-jétől a bábaképzőben poliklinika is működjék.

1897-ben a Fodor utca 6. szám alatt állami költségen és városi hozzájárulással új épületet emeltek a bábaképző számára. Ezt 1912-ben a Teleki utca felé kibővítették, így 62 ágy és 40 bábatanuló elhelyezését tették lehetővé.

Az első világháború kitörését követően a szegedi állami bábaképző emeletes épületrészét is katonai kórházzá alakították. Az intézet egyik része megőrizte eredeti funkcióját, míg a másik részében 64 sebesült katona elhelyezésére nyílt lehetőség. Ide főként súlyosan sérült katonák kerültek.

A kórház vezető orvosa Kis Menyhért dr., a bábaképző tanársegéde volt, aki a korabeli források szerint nagy körültekintéssel, gonddal és szakértelemmel végezte feladatát. Ügyelt arra, hogy az ellátás figyelmes és magas színvonalú legyen, a sebesültek pedig elsőrangú gyógykezelésben részesüljenek. A kórtermek tiszták voltak, a folyosókon, fürdőszobákban és mellékhelyiségekben is példás rend uralkodott. A betegek élelmezését Baghjas Ilona, a bábaképző főnővére biztosította, jó házi koszt formájában.

Forrás: Délmagyarország, 1914. november 13. 5. o.
https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/szeged/szeged_tortenete_3_1/pages/012_szeged_tarsadalmanak_szerkezete.htm