Szeged az I. világháborúban ugyan távol esett a harcmezőktől, alakulatai azonban számos hadszínterén megfordultak. Emellett a városban és környékén hadikórházak, segélyhelyek, katonaszállások, hadifogolytáborok működtek a háború teljes időszakában, valamint az Antant-csapatok megszállása során is temettek el háborús áldozatokat.

 A sírkataszter alapján háború első áldozatának temetése a városban 1914. szeptember 4-én történt, amikor egy a cs. és kir. tartalék kórházban tetanusz következtében elhunyt honvédot helyeztek örök nyugalomra a belvárosi temető frissen kijelölt hősi parcellájában. A belvárosi hősi temető nyilvántartó könyvében az első sorszámú bejegyzés 1916. május 28-i keltezésű, az utolsó sorszám pedig az 1846. szám volt. 

 Kisebb létszámban az alsóvárosi és a Dugonics temetőbe is temettek katonákat a Nagy háború idején, azonban az igazi hősi temető a Belvárosi temetőben található, felekezeti bontásban, több parcellából áll. 

A katolikus részben temették el a legtöbb áldozatot, de ezzel párhuzamosan alakították ki a református, a görögkeleti és a zsidó temető háborús sírhelyeit is. A legnagyobb számban magyar áldozatok, de emellett a Monarchia közös hadseregében harcoló osztrák, horvát, cseh, (galíciai) lengyel katonák, a német birodalom katonái, egy török, valamint a hadifogolytáborokban elhunyt orosz, szerb, lengyel, olasz, francia, román és montenegrói nemzetiségű áldozatok alusszák itt örök álmukat. A temetőket az idők folyamán egyes, illetve több tömeges exhumálás során is megbolygatták. A legnagyobb exhumálások a francia katonák kapcsán 1923. április 26-án, az olaszok kapcsán 1933-ban, majd legvégül a teljes katolikus parcella tömeges felszámolása és a ma is megtalálható közös sírhely kialakítása során történtek.

A második világháborút követően, 1953 végén egy országos hatáskörű adatgyűjtés történt. Ennek adatai alapján az első világháborús áldozatok statisztikája a következőképpen alakult: a Belvárosi temető izraelita parcellájában 34 fő, a reformátusban 194 fő, a szerb (görögkeleti) temetőben 564 fő, a római katolikus hősi parcellában 1 018 fő, emellett még a Dugonics temetőben 11 fő nyugszik. A városi temetőkben összesen tehát 1 821 fő hősi halottat tartottak nyilván. (Közreadja: Oláh András Pál levéltáros)

 A felszámolt katolikus parcella első világháborús központi keresztje ma is áll. Tervezője Sebestyén Endre műépítész, a kivitelezője Taiszer János és több más szegedi kőfaragó és bronzöntő mester. Talapzata műkő, rajta fekete márványlapokkal borított, horgany díszes szarkofág, mérete 80x160x105 cm, a kereszt anyaga fekete márvány, 450 cm magas, a domborművek 100 cm magasak. 

Az utolsó, 2014-ben itt eltemetett katona Dinedorfer (Dombay) Miksa volt, a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred II., majd III. zászlóaljának egykori parancsnoka, későbbi vezérőrnaggy.

 Források: https://www.kozterkep.hu/887/hosok-keresztje