Az országban elsőként 1896-ban nyitotta meg kapuit a Szegedi MÁV nevelőintézet, vagy másik nevén MÁV internátus. A helyi millenniumi ünnepségek keretei között átadott vasutas gyermekintézmény a város által rendelkezésre bocsátott nyolc telken épült föl, 200 növendék, kizárólag vasutas szülők gyermekei számára. Létrehozása egyrészt azt a célt szolgálta, hogy az ország különböző nemzetiségi vidékeiről idekerült, főleg idegen ajkú „baktergyerekek” magyar szó híján ne vesszenek el a nemzet számára; másrészt otthonhoz juttassa a vasutas árvákat. Az országos feladatok megoldására hivatott intézetet a MÁV budapesti központi igazgatósága irányította, első igazgatója Fischer Albrecht (a későbbi Török Béla) volt. A növendékek lakást, élelmet, teljes ruházatot (egyenruhát), tankönyveket, beiratkozási díjakat és játékszereket kaptak; életüket szigorú házi- és napirend szabályozta.

1909-ben a játéktermet lakószobákká alakították át; 1910-ben kórszobákat képeztek ki. 1913-ban az udvari rizalit két oldalát toldalékkal látták el; az udvaron át, keresztben átjárót építettek. Az eslő világháború idején, 1914–17 között ezt az internátust is katonai célokra foglalták le – előbb hatszáz ágyas, majd tovább pótágyazott kórháznak rendezték be, ahol az 1914. évi november hó 24-től 1917. évi január hó 19-ig összesen 11484 sebesült katonát gyógyítottak, évekre lebontva az alábbi eloszlásban: 1914. évben 2019 fő, az 1915. évben 4949 fő, 1916. évben 4516 fő. 1918-ban átmenetileg francia egységek is betelepültek az épületbe.

 Források: Tóth Ferenc (szerk.): Csongrád megye építészeti emlékei. Kiadó: Csongrád Megyei Önkorm., 2000. Szeged.

https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/megyek_oroksege/Csongrad_megye/pages/CSMEE/Magyar/html/069_Szeged2.html

Vidt Elek. Cs. és kir. szegedi szükség-tartalékkórház története (MÁV internátusban). Szeged 1917.