A 19. század végén jött létre az első felsőbb leányiskola és internátus. Az intézmény a mai Radnóti Gimnázium épületében kapott helyet, amelyet 1897 és 1898 között építettek erre a célra. Az iskola Czimer Károly igazgató vezetésével 214 növendékkel kezdte meg működését. Ez a létszám két évtized alatt megduplázódott.

Az épület azonban csak négy évig szolgált az intézmény otthonául, mert a miniszter átadta az állami főgimnáziumnak. A leányiskola számára új épületet emeltek kétszáz növendék részére, hatvan férőhelyes internátussal. Az épület Baumgarten Sándor tervei alapján, 1901 és 1903 között készült el szecessziós stílusban.

1914-ben a katonai hatóságok lefoglalták az intézményt, és a háború első éveiben katonai kórházként használták. A korabeli újságok beszámolnak arról, hogy 1915 januárjában Ferenc Szalvátor főherceg meglátogatta a szegedi tartalékkórházakat, köztük ezt az intézményt is.

A tanítás eközben csökkentett óraszámban folyt az épület egy részében. Az internátus növendékeit megbízható családoknál helyezték el. 1916-ban az iskola új tantervet kapott, és leány-középiskolává alakult, majd 1918-ban leánygimnáziummá vált.

A Tanácsköztársaság után az épületet a francia csapatok kaszárnyaként használták. Pincéjében elfogott kommunistákat tartottak fogva. Az intézményt 1921-ben sikerült visszaszerezni. 1929-től leánylíceumként, 1936-tól ismét leánygimnáziumként működött.

Források:
 Tóth Ferenc (szerk.): Csongrád megye építészeti emlékei. Kiadó: Csongrád Megyei Önkormányzat, 2000. Szeged.
https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/megyek_oroksege/Csongrad_megye/pages/CSMEE/Magyar/html/085_Szeged18.html

A szegedi Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola jubileumi évkönyve (1897–1972). Szerk.: Diós József. Szeged, 1972.